A kötődő utazók

Itt fekszem szuszogó gyermekeim között egy 4 csillagos szipiszupi wellnesshotel egyik szobájában. Izgalmas 3 nap van mögöttünk. Sokszor eszembe jutott, milyen más volt régen, a gyerekek előtt egy ilyen wellness-hétvége. Na, az pihenés volt! Bármennyit ülhettünk a jacuzziban, bárhova elmehettünk, nyugodtan vacsorázhattunk, és nyugodtan csinálhattunk vacsora után bármit...
Ezek a drága gyerekek is megérdemlik az élményt, visszük is őket mindenfelé születésüktől fogva. A kötődő nevelés hozta ezt is, hiszen el sem tudjuk képzelni egyenlőre, hogy nélkülük menjünk nyaralni, mert mi így vagyunk kerek egész. Régebben is sokat mentünk, és ezt az életérzést szeretnénk átadni a gyerekeknek is. Hiszem, hogy az élmények többet érnek a tárgyi dolgoknál, és ez igaz a felnőttekre is...
A kötődő nevelés nekem óriási szabadságot ad az utazások során is. Miért? Mert sosem foglalja a helyet a babakocsi. Mert bárhova el- és feljuthatunk úgy, hogy rajtam van kendőben a gyermek. Meg sem tudom számolni, mennyi helyre jutottunk már el, ahova babakocsival nem sikerült volna. Nincs alvásidő, ha elfárad, elalszik rajtam, és kész. És mindig, mindenhol foghatjuk egymás kezét a Férjemmel.

A szoptatás is inkább segít(ett), mint hátráltat(ott), hiszen nagy melegben is biztos lehetek benne, hogy elég folyadékhoz jut a gyermek, és egy-egy húzósabb túra során fontos, hogy "töltődjön" rajtam egy kicsit. Nem kell cumisüvegeket, sterilizálót satöbbit vinni. Ha BLW-zünk, akkor az evéssel sem lesz sok tennivaló, nem kell bébiételt sem csomagolni :)
Az idegen helyen alvás sem volt soha gond, bárhol voltunk, mindig együtt aludtunk, ugyanúgy, mint otthon. A szállodák által bekészített utazóágy mindig remek szennyestartónak vagy törölközőszárítónak bizonyult. A gyerekek mindenhol békésen alszanak, hiszen ott van melletük anya, a biztonság, így nincs mitől tartaniuk egy idegen helyen sem. :)
Alapvetően nagyon jól viselkednek a gyerekek, nem rohangálnak az étteremben, nem ugranak seggest a gyógyvízbe, nem visítanak minden pillanatban valamiért, szót fogadnak, és élvezik a jövés-menést, nagyon jól alkalmazkodnak a megváltozott környezethez és a napi ritmushoz.
Szóval, a kötődő utazás egyszerű, kényelmes, praktikus, mindenki számára hatalmas töltést adó élmény. Na, ez volt a cukormáz... :D

Vannak dolgok, amiken nem segít a kötődő nevelés sem... Íme:
Nagyon klassz volt ez a három nap, de nem lettem sokkal kipihentebb, mint amikor eljöttünk. Az utazásra eleve minimum 2 napot kell készülni. Míg régen fél óra alatt bepakoltam magamnak, most útravalót sütök(#nemeszünkboltivackokat), ruhát mosok, takarítok(#nehogymárkoszoslakásbakelljenmajdhazajönni), orrot törlök,szoptatok, altatok, kaját adok, bedobokmégegymosást, odaégakaja, gyekeksegget törlök, pelenkátmosok, hajtogatok...
Aztán indulás előtt gyereket kergetek, öltöztetek, apa kicuccol, gyerek elfut, elkapom, indulunk... Kikanyarodunk az utcából, Dani megszólal: Anyaaa, éhes vagyok!!! Hurrá, kinyit anya mozgóbüféje... Esznek-isznak, talán végre jön egy kis nyuugi...Anyaaa, mikor érünk oda??? (20 perce utazunk, 2 óra van még hátra, dehát kibírtuk tavaly Spanyolországba a 19 órát, ez sima liba ahhoz képest...)  Anyaaaa, unatkozom!!! Oké, any mesél, persze fejből . És szóljon a mese Szimbáról, az oroszlánról,és legyen az, hogy kilövik az űrbe!!! Itt kiégtem, az út hátralevő részére nem emlékszem... Rémlik 1-2 vinnyogás a kicsitől, hogy ciciiii, de aztán az Egyszer egy királyfit éneklem neki és szpéen elalszik. :)

Odaérünk, huhh... Danit kis híján bedarálja a forgóajtó, de sebaj, bent vagyunk! Felvisszük a szobánkba a bőröndöket, aztán irány a wellness! Rengeteg szauna, gyógyvíz, élménymedence... de nem nekünk...Mi az 50 centis gyerekmedencében áztatjuk magunkat, segítünk lecsúszni a csúszdán, buborékot fújunk a vízbe, nagyokat röhögünk... Néha összenézünk a Férjemmel azzal a "de piszok mázlisták vagyunk, úgy szeretlek" nézéssel, aztán bohóckodunk tovább a gyerekekkel. Végülis, tök jó minden, és fejenként 10-10 percre le is tudunk lépni. Na nem ám kettesben, külön-külön, ugyebár... De most jól is esik 10 perc nyugi, csak nézek ki a fejemből, és nem arra figyelek, hogy hova rohan a nagy mezítláb a csúszós kövön, vagy hogy hogyan próbál lecsúszni a 20 hónapos a 4 éveseknek való csúszdán...
A vacsora egész jó sikerült. Jól esett volna még üldögélni, inni egy pohár bort, vagy romantikus esti sétára indulni a Velencei-tó partján, dehát ki az a bolond, aki sétálni akar, amikor vár a játszóház???
Fél óra játék után irány a szoba. Kis Zalán köztünk, Dani, pótágyon, odatolva a miénkhez. Egyik szopizik, a másik a kezemet foja. Elájulunk mindannyian, és nagyon jót alszunk.
Másnap kirándultunk, hát, ez sem olyan, mint régen...
Reggeli után is kötelező a játszóház, itt lopok magamnak egy kávézást és elküldöm apát a fiúkkal játszani. Bámulom a tavat és iszom a kávémat. Na ez az, ez kell nekem! Megérzem a pihenés édes ízét, így hát szólok apának, hogy én szaunáznék egyet. És persze elenged, mert jó fej. :) Egy óra egyedül!!!
Aztán indulás Bakonybélbe, unokatesót látogatni. Váltás ruha, pelenka, enni-innivaló, és már indulunk is! Szuper délutánt töltünk Évinél, kirándulunk, elfáradunk, megint... És megint eljutok olyan helyekre, ahova hordozókendő nélkül nem sikerült volna. :)

Vacsi, játszóház, ájulás.
Másnap állatkert, a kötelező program, de nagyon jól sikerült ez is. Zalán minden állat nevét megpróbálta kimondani, kedvencem lett a "baboly". Délután játszóterezés a tó partján, mezítláb üldögélek egy padon, a kicsi homokot eszik... Mi kell még?
Csak a rend kedvéért írom le újra, ezután következett a wellness, vacsi, játszóház, ájulás.
Reggel reggeli, játszóház, pakolás, és irány haza. Elrepült ez a három nap, kicsit olyan, mintha csak egy lett volna. Hátunk mögött sok készülődéssel, logisztikával, gondoskodással, öltöztetéssel, vetkőztetéssel, szoptatással, hordozással, nyavajgással, türelemmel, néhány elfojtott bazdmeggel, de sok-sok nevetéssel, cukisággal, öleléssel,  élménnyel...
Már most várjuk a következőt!