Biztos?
Gyakori a helyzet és gyakori a probléma: Az újszülött kisbaba nyűgös, sokat sír, nem lehet letenni, nincs el egyedül, hasfájós, nem alszik éjjel.
A napokban újra elolvastam az Elveszett boldogság nyomában című könyvet, és újra belém hasított, hogy te jó Ég, mennyire nem azt csinálja a modern társadalom a kisbabákkal, amit kéne, amire nekik természetüknél fogva szükségük lenne...
Miért nem ismerősek a fent felsorolt gondok a természeti népeknél? Miért nem ismerős az állatvilágban, a főemlősöknél (akik a legközelebbi rokonaink)? Hiszen nem látunk egész nap visító, lábukat húzkodó kismajmokat a természetfilmeken, nem látunk fáradt, kiégett, depressziós anyákat a jekána indiánoknál...
Valamit nagyon másképp csinálunk, mint ők, valamit nagyon félreértünk a babáinkkal kapcsolatban!
Mit csinálnak ők?
Kisbabáikat természetes úton, háborítatlan körülmények között, beavatkozások nélkül szülik meg, ott és úgy, ahol és ahogy ők szeretnék, azokkal a segítőkkel körülvéve, akiket ők szeretnének. A kisbaba a megszületése után azonnal és megszakítás nélkül az édesanyjával van, bőr-bőr kontaktusban. A kisbaba szabadon szopizhat, amikor szeretne, nincs óra, nincs mérleg, nincs pótlás. Az anya a kisbabával együtt kipiheni a szülés fáradalmait, közben a család többi tagja ellátja az anya feladatait: főznek, mosnak....
Miután az anya megerősödik, kisbabáját a testén hordozva, visszatér az aktív életbe: teszi a dolgát, a közösség aktív tagja, éli tovább a korábbi életét-bevonva ebbe a kisbabáját is. Nem teszi le a kiságyba, amíg elmosogat, kitereget, ebédet készít. Nincs is kiságy. Nem is kérdés, hogy a baba az édesanyja mellett alszik, hiszen az ember és az összes főemlős így teszi ezt több százezer éve. A baba nem egy pihenőszékből nézi távolról az anya tevékenységét, hanem közvetlen közelről, ezzel olyan tapasztalatokat szerez, ami a későbbi életéhez és szocializációjához elengedhetelen. Közben persze szopizik, alszik, amikor neki jól esik. Aztán a mozgásfejlődés beindulásával aktívan felfedezi a környezetét, a testközelség igénye folyamatosan csökken, és az anyáról való leválás szépen, a maga természetes tempójában megtörténik.
Mit csinál a modern társadalom?
A kisbabáink kórházban születnek, erős fények, számtalan beavatkozás és a baba számára sokkoló ellátás mellett. Az anyák egyetlen személyt választhatnak maguk mellé. Parancsra nyomnak, az orvos által előírt testhelyzetben. Szabad választás sok helyen még mindig nincs. Az újszülöttek néhány percre, a szerencsésebbek egy órácskára az anyjukkal maradnak, aztán életük első éjszakáját teljesen egyedül töltik az újszülött osztályon, rideg és hideg körülmények között, egyedül. Időérzék hiányában nem tudják, hogy anya itt volt még nemrég, akkor most is biztos itt van, vagy hamarosan jönni fog. Ők a jelen pillanatban élnek, számukra az a múlt és a jövő is. Az egyetlen ismerős, biztonságot és életet adó személy megszűnt létezni... Idegenek valami műanyag, rossz ízű, cuminak elnvezett természetellenes tárgyat dugdosnak a szájukba, hogy ne sírjanak. Néha kiviszik anyának, a szerencsések 2 nap magány után már megszakítás nélkül az anyával lehetnek. A vissza nem hozható értékes órák azonban pótolhatatlanul elmúltak. Testkontaktus hiányában a kötődés kialakulása akadozott lehet, a tejtermelés nehezen indulhat be, az egymásra hangolódás nehézkessé válhat. A kisbabában dübörög a stresszhormon, az anyában gyászfolyamatok indulhatnak be...Mennyi de mennyi hátrány érte a modern világ anyáját és gyermekét, pedig még csak két napja szültek és születtek...
Hazatérve a kórházból a baba első tapasztalata a világról a bizonytalanság, magány, félelem és fájdalom. Szorong, feszült. Otthon sok esetben tovább folytatódik a szeparáció: kiságy, pihenőszék, babakocsi. Az anya megszoptatja, leteszi. Elmosogat, bedob egy mosást, eszik valamit. A baba egyedül van. Hamarosan sírni kezd. Miért sír, hiszen még nem lehet éhes. Az anya hulla fáradt, mindent ő csinál, egyedül van. Nem akarja felvenni, nem akarja megint mellre tenni. Hiszen azt mondták neki, azt nem szabad. De a cumitól meg azt hallotta, gondot okozhat. Most mit csináljon? Hát, azért odaadja neki, hátha... Baba esetleg elfogadja, tovább alszik. Egyedül, testkontaktus nélkül.
Vagy nem fogadja el és elkezd sírni. Talán most már nagyon-nagyon kevés anya csukja rá az ajtót, inkább kiveszi a gyermeket. Próbálja kitalálni, mi baja lehet. Talán a hasa. Leteszi, megtornásztatja, hátha... De csak sír. Akkor éhes. Biztos kevés neki a tej. Kap egy kis tápszert. Az órákra kiüti, hiszen a tápszer megemésztéséhez rengeteg energiát emészt fel a szervezet. Végre alszik 3 órát, egyedül, fekve, csöndben, magányban. Dehát ez így jó, hiszen mindenhol ezt hallani, hogy 3 órát alszik az újszülött, nem?!
Egyébként, mi ez a hasfájás-őrület? Hogy lehet az, hogy a természet adta, legtökéletesebb táplálék így megkínozza szinte az összes újszülöttet? Ja, hogy egyébként nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy valóban a hasuk fáj? Talán csak az elszenvedett, természetellenes születés, ellátás és az első napok sokkhatása miatt ordítanak? Azért rúgkapálnak, azért húzkodják a lábukat, mert tele vannak feszültséggel, negatív energiával és nem tudják levezetni anya testközelségében, mert állandóan le vannak rakva? Mert anya olyan elvárásokat állít fel vele szemben, amik teljesen szembemennek a biológiai normával? Mert nem, a babának nem jó és nem természetes, ha állandóan le van rakva! Nem, nem jó neki a kiságyban egyedül lenni éjszaka! Nem, nem jó neki 3-4 órát várni az evése, ivásra, ölelésre! És ezért ordít... Mert Ő nem erre született!
Telnek múlnak a hetek-hónapok, anya naphosszat zsonglőrködik a házimunka és a gyerek között, ruhát hajtogat, főz, mosogat, altat, etet. Egyedül. Egész nap. Nem megy sehova, hiszen:
-nem mer nyilvánosan szoptatni
-macerás a tápszert magával vinni
-babakocsival nem lehet eljutni bizonyos helyekre
-ahova menni szeretne, oda nem lehet babával menni.
Úgyhogy inkább otthon marad. Baba a járókából próbálja figyelni és magába szívni a tudást, megismerni a világot, de alig lát belőle valamit. Lát villogó fényeket, zenélő műanyagot, a járóka rácsait, anya néha elsuhanó alakját, amint gügyög neki valamit. Sírdogál, mert nem jó egyedül, szeretné nézni, mit csinál anya. Ebből tanulna. De cumit kap, anyának sok a dolga, "játsszál szépen, annyi játékod van!"
Érzitek, milyen erős a kontraszt, ugye?
Vannak azonban anyák, akik a jekána indiánok és minden más természeti nép csecsemőgondozási elveit a lehető legjobban igyekeznek beületni a modern hétköznapokba. Őket csúfolják sokan ősanyának...
Mit csinálnak ők?
Tudatosan készülnek a szülésre, esetleg otthon szülnek, valóban természetes úton. Ha kórházban, akkor jogaik és a szülés természetes lefolyásának tudatában, kompetens szülő nőként, szülési tervvel érkeznek a kórházba és igyekeznek ott a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Nagy valószínűséggel nem lesz háborítatlan szülésük, nem lesz megszakítás nélküli együttlét a babával (ma Magyarországon legalábbis szinte biztos, hgy nem). De tudni fogják, hogy a baba számára létfontosságú a folyamatos bőr-bőr kontaktus, ezért kérik, hogy hadd legyen velük az újszülött, nem adják le éjszakára, nem adnak neki cumit, szoptatják akár egész nap, hiszen tudják, így fog beindulni a tejtermelés.
Otthon sokat pihennek a babával, vele alszanak. A házimunkát elvégzi a férj, anya, anyós, takarítónő, bárki. Ebédet hoz a futár, vagy az előbb felsorolt személyek közül valaki, bárki.
Ahogy erősödik, egyre több házimunkát elvégez. Közben a kisbaba hordozókendőben a mellkasán pihen. Ha felébred, anyja megszoptatja, tisztába teszi és visszaköti a kendőbe. Folytatja a teendőit. A kisbaba idegrendszere, izomzata fejlődik. Megtapasztalja a világ biztoságosságát. Ha az első napok nem is a legjobban alakultak, azóta folyamatosan anyával/anyán van, egy energiamezőben, összhangban, szimbiózisban, biztonságban. Minden jó. Néhány hét múlva anya elmegy vele bevásárolni, ügyeket intézni, nagyokat sétálni. Esetleg beiratkozik egy kézműves workshopra. Baba rajta, ő alkot, töltődik, felnőttek között van. Este átmennek a szomszédba grillezni. Másnap jönnek a barátnők. Jót beszélgetnek, nagyokat röhögnek, nem kell elvonulni alatni, nem kell hazaküldeni a vendégeket, a baba elalszik cicin az ölében, vagy kendőben. Jövő héten lesz egy izgalmas előadás a rendezvényközpontban, jujj de jó lenne elmenni!!! Miért ne? A baba kendőben van, ha szeretne, tud szopizni, hát hajrá! Nem kell más cucc, mint 1-2 tiszta pelenka, positörlő és egy váltás ruha. A barátnője férjhez megy, meg vannak hívva... Ott a helyük! Aztán sportolna is az anya. Remek! Kanga Training, Aktívmami, Maminbaba... Mindenhova lehet menni babával, ismertem olyan édesanyát, aki trx-re járt, vitte magával a babát, letette a földre, amíg ő edzett, de ott volt vele, nem hagyta senkire az első hónapokban. Sok anya dolgozik együtt a babájával (én is dolgoztam Zalánnal 3 hónapos korától)!
Ez az anya nem agyal, nem rágódik, nem aggódik, hogy miért szopik ilyen gyakran a gyerek. Nem fél, hogy ezzel elkényezteti. Nem fél, hogy tönkremegy a házassága az együtt alvás miatt. Sőt! Romantikus sétákra indul a férjével kéz a kézben, miközben a kisbaba a hátán alszik. Ők meg fogák egymás kezét. Nem a babakocsit...
Ez az anya aktív tagja marad a társadalomnak, és mindenbe bevonja a kisbabáját. Még az is előfordul, hogy új szakmát tanul. Rugalmas, alkalmazkodik az adott helyzethez.
Ez a kisbaba keveset sír, ügyesen szopizik, nincs cumija, nem fáj a hasa. Érti őt az anyukája. Érti, hogy most nagyon kell neki a testközelség, éjjel-nappal. Érti, hogy ez így természetes. Érti a jelzéseit.
Nem mártír. Nem okoskodó, csak mert ismeri a WHO ajánlásokat. Nem könyvből nevel, pedig olvasott könyveket, csak nem kitalált gyereknevelési módszerekről, hogyan-aludjon-el-egyedül-a-baba "jobbnál jobb" trükkökről, hanem a kisgyermek természetes működéséről, biológiai tulajdonságairól szóló könyveket, amik megerősítették abban, hogy hallgasson a saját és babája öszöneire. Bízzon benne, és bízzon magában, hogy ne akarjon szoktatni, leszoktatni, átnevelni, idomítani.
Ha ezért a felfogásért negatív értelemben vett "Ősanya" bélyeg jár, hát én büszkén viselem!
Nem érdekel a bélyeg. Az érdekel, hogy értsük meg végre a kisbabákat! Ezért dolgozom...
www.facebook.com/kendobenszeretetben
www.facebook.com/felkeszulotanfolyam
Ölelés:
Petra
