A kötődő nevelés és a szabályok

Amikor a kötődő nevelés útjára léptünk, azt gondoltam, hogy ezzel megalapozom a későbbi éveket, és "megúszhatom" a durva dackorszakot, a földhözverős hisztiket, hiszen az igény szerinti szoptatással, a hordozással és az együttalvással olyan stabil érzelmi alapot adok a gyereknek, hogy nem lesz szüksége ezekre a "módszerekre". Nos, a stabil érzelmi alap valóban kialakult, de azért nem ennyire egyszerű a dolog... :) Sőt, maga a kötődő nevelés sem egyszerű! De hiszem, hogy megéri 2 évig a testemen hordozni, vele aludni és megszoptatni éjjel akár 15-ször is, megéri a valós szükségleteire reagálni, és megéri nem a sablon "azért, mert én azt mondtam" mondatokat puffogtatni.
Ugyanis a kötődő nevelés mellé szépen bekúszott a pozitív fegyelmezés, ami megint csak annyira jó dolog, hogy minden szülőnek hallania kéne róla! És valóban, ezek a nevelési elvek, úgy gondolom, megkönnyítették a nagyfiammal való kommunikációt.
Sokan a kötődő nevelést azonosítják a nagyon liberális, szabályok nélküli "minden mindegy"  neveléssel, és azt hiszik, hogy a kötődően nevelt gyerek nem tud alkalmazkodni, és a szüleit éveken keresztük ugráltatja.
Valójában a kötődően nevelő családok nagyon tudatosak, és ez a tudatosság az élet egyéb területeire is hatással van. A tudatosságból fakadó informálódás, utánajárás, olvasás segít abban, hogy nagyon alapos és átfogó képet kapjunk a gyermekek testi, lelki, szellemi tulajdonságaikról, szükségleteikről.

Innen tudjuk azt is, mennyire fontosak a szabályok és a határok. Nyilván, újszülött gyermekünk elé nem fektetünk szabályokat, hiszen neki még tényleg csak az alapvető szükségletei vannak jelen, és bőven elég ezekre koncentrálni. De ahogy nő, úgy nő a szabályok jelentősége is. Milyenek ezek a szabályok, és egyáltalán, mennyi szabály kell? Hol húzzuk meg a határokat?

Azt gondolom, nem kell sok szabály. Viszont nagyon fontos ezeket mindig betartani nekünk, szülőknek, és betartatni a gyermekünkkel. Nézzünk néhány (nálunk) alapvető szabályt:

-Bevásárlás közben nincs kívánságműsor. Nem veszünk csokikát, cukorkát, iszit, kiflit....semmi olyat, amire nincs szükségünk, csak arra lenne jó, hogy a gyerek csöndben maradjon és kibírjuk balhé nélkül a kijáratig. Ha ezt betartjuk, és nem ismertetjük meg a gyereket azzal a lehetőséggel, hogy választhat valamit, elkerülhetjük a későbbi hisztiket, és nyugodtan el tudunk menni akár két gyerekkel is bevásárolni teljes nyugalomban, a pénztárostól meg még elismerő pillantásokat is kaphatunk: Ez igen! Micsoda nyugodt, okos gyerekek! (személyes tapasztalat ;) ) Nagyobb gyereket pedig be lehet vonni, lehet neki feladatot adni. Ez leköti majd annyira, hogy eszébe sem fog jutni nyafogni valami finomságért!

-Étkezéseknél nincs felugrálás az asztaltól. Ez nagyon nehéz, nagy odafigyelést igényel a szülők részéről is, hogy lehetőleg minden ott legyen az asztalon, a telefonokat pedig némítsuk le. Onnantól, hogy leültünk, ne szaladjunk vissza még 3-szor a konyhába valamiért. Ha mi így teszünk, a gyerek természetesnek fogja venni, hogy evés közben lehet el-vissza mászkálni. Aztán persze rászólunk, hogy maradjon a fenekén, de miért is maradna, ha tőlünk sem ezt látja? De ha mi egy helyben ülünk, és csak az evéssel, és egymással foglalkozunk (nem a TV-vel vagy a telefonnal), akkor a gyermek is így fog viselkedni.

-Mindig csak az történik, amit megbeszéltünk, és amit megbeszéltünk, az meg is fog történni! Ha azt mondom, hogy ma orvoshoz megyünk, de neféljkicsim, ma nem lesz szuri, akkor aznap tényleg ne legyen szuri, és ne az elindulást próbáljuk megkönnyíteni ezzel a "kis" füllentéssel! Ha azt mondom, hogy háromszor csúszhat még le a csúszdán, aztán indulunk haza, akkor a harmadik csúszás után bizony indulunk és pont. Ha azt mondom, hogy még egy utolsó mesét olvasok, akkor az tényleg az utolsó lesz.  Ha azt mondom délután fél 6-kor, hogy vacsora előtt már nem lehet banánt enni, akkor nem lehet. Akkor sem, ha 10 perc visítás következik.

-Nem csinálom meg helyette azt, amit ő is meg tud csinálni. Nem öltöztetem fel, ha már ő maga is fel tud öltözni, csak éppen nincs kedve.

Mi történik, ha "csak most az egyszer" kaphat valamit a boltban, ehet egy banánt vacsora előtt, vagy felöltöztetem, mert "fáradt"(=nincs kedve)? A "most az egyszer" a gyerek számára azt jelenti: elmozdult, fellazult a határvonal. Ha ezt érzi, természetesen megpróbálja átlépni a határt. Következő alkalommal a boltban megint meg fogja kérdezni, hogy kaphat-e valamit, másnap reggel megint meg fog kérni, hogy öltöztesd fel, és újra ki fog könyörögni még 10 percet a játszótéren. És ha a szülő nemet mond, a gyerek nem fogja érteni, hiszen tegnap anya/apa megengedte, akkor ma miért nem? Ebből a nem-értésből jön a földhöz vágódás, sírás, könyörgés. A megoldás tehát nem több, mint a szabályok betartása mindig, és mindkét szülő részéről! Igen, ez nagyon fontos! Nem lehet apa a jó fej, anya meg a rossz fej, és természetesen fordítva sem. A szülőknek egy álláspontot kell képviselniük, így lesznek hitelesek. A gyermek pedig ettől fogja stabilnak, biztonságosnak érezni a környezetét.
Ennyire egyszerű! Könnyű? Nagyon nem!!! Piszok nehéz, szerintem lehetetlen mindig, minden körülmények között betartani a szabályokat, de törekedni kell rá.
És mint a sok más, nehéz, megterhelő, lemondással járó dolog, amit megteszünk a gyermekünkért, megtérül!

Hordozóeszköz-kisokos

Egyre több család dönt úgy, hogy hordozni szeretné a (születendő) babáját, ezért általában az édesanya elkezd tájékozódni, olvasgatni az interneten, aztán kb. fél óra múlva azon kapja magát, hogy egy végtelen labirintusba keveredett, ahol vadonatúj kifejezések hadával találkozik, egymásnak ellentmondó információkat olvas, millió féle hordozóeszközt talál, és hirtelen már azt sem tudja, van-e ereje, ideje, türelme kikeveredni a labirintusból. Íme, egy térkép (a sok közül...)

A babák hordozásra születnek, a testközelség ugyanolyan alapvető szükségletük, mint a táplálék vagy a tiszta pelenka. Számos bizonyíték van erre, például a csecsemők reflexei is arról árulkodnak, hogy ők bizony születésük pillanatától arra készülnek, hogy hordozva lesznek. Ha jól hordozunk egy babát, azzal támogatjuk a fizikai és lelki fejlődését is. De hogyan tudunk jól hordozni?
Az ideális pozíció hordozás közben hasonlít a magzati korban felvett testhelyzethez: A baba lábai enyhe terpeszben vannak, térdei a köldöke magasságáig fel vannak húzva. Ha ez létrejön, a gerince fel tudja venni a számára természetes C-görbületet,  a fejét pedig a hordozó személyre hajtja. Fontos, hogy ez a pozíció mindenhol meg legyen támasztva, beleértve a gerince csigolyáról-csigolyára történő alátámasztását. Az újszülött ebben a helyzetben teljesen tehermentesen lesz a kendőben. Igen, a kendőben, itt el is árulom a lényeget: ezt a pozíciót csak a szövött kendővel lehet kivitelezni. De akkor mi van a többi eszközzel? Mire való a mei tai, csatos hordozó, mi az a karikás, és a félcsatos? Mi fán terem az onbu??? Nyugi, kivezetlek a labirintusból, menjünk szépen sorba!

Szövött kendő:

Újszülött kortól, a hordozós kor végéig használható. Elöl, csípőn, és háton hordozásra is alkalmas.

Többféle szövéstípus létezik. Kereszt-,ék-,gyémántsávoly, jacquard a leggyakoribbak. Kezdőknek a keresztsávoly szövésű a legkönnyebben használható. Érdemes használt kendők között is keresgélni vásárlás előtt, mivel ezek már “betört”, puha, könnyen kezelhető kendők. Az anyagösszetétel lehet 100 % pamut, de léteznek kenderes, lenes, bambuszos, gyapjas, selymes kendők is.

Szín, minta: A sávoly szövésű kendők általában hosszanti csíkosak. Kezdőknek ideális, mert a csíkok segítenek a kötések elsajátításában. Néhány kendőtípusnak a hosszanti szegései is eltérő színűek, ez még egy plusz segítséget jelent. A jacquard szövésű kendők között rengeteg színű, mintájú, szebbnél szebb kendőcsodát találhatunk :)

Méret: a legtöbb gyártó számozással jelöli a méreteket (1-8). A megfelelő méret kiválasztásánál figyelmebe kell venni a hordozó személy testalkatát, de még fontosabb, a kötéstípus, amit használni szeretnénk, mert a különböző kötésekhez más-más kendőhosszúság szükséges. Általánosságban elmondható, hogy egy 6-os méretű, 4,6 méteres kendővel a legtöbb kötés kivitelezhető.

Karikás kendő:

Szövött kendő, egyik végén két karikával. Újszülött kortól, a hordozós kor végéig használható. Elöl-és csípőn hordozásra alkalmas.

Hordozás közben csak az egyik oldalunkra terhel, így hosszú távon kényelmetlen lehet.

Szövéstípus, szín, minta: ugyanaz igaz a karikásokra is, mint a hosszú szövött kendőkre.

Méret: általában 1,6-2 méter közötti. Vásárlás előtt érdemes próbálni, hogy a testalkatunkhoz megfelelő hosszúságot válasszunk, illetve, hogy ki tudjuk tapasztalni, számunkra mennyi az az anyagmennyiség, ami a karikákon túllógva kényelmes, praktikus.

Mei tai:

Ázsiai típusú hordozó, kötős váll- és derékpánttal. Elöl és háton hordozásra alkalmas

Ülni tudó kortól javaslom a használatát, mert ebben az eszközben már egészen más pozíciót vesz fel a baba: jóval nagyobb terpeszben lesz a lába, a combjai vízszintesen fognak állni, a térde nem lesz felhúzva a köldökéig és a gerinc pontról pontra történő megtámasztása sem jön létre.

Hordozókendőből készült változata állítható méretű, hosszú ideig használható, mert “együtt nő” a babával. Miért fontos ez?

A formázott hordozóknál, mint amilyen a mei tai is, fontos szempont a méret. Akkor jó egy hordozó, ha a baba csípőjét, lábait térdhajlattól térdhajlatig alátámasztja, és a gerincét  teljes hosszában, egészen a nyakáig tartja. Egy hagyományos, vászon anyagból varrt mei tai általában fix méretűre van varrva, így az ülni tudáson kívül érdemes megvárni azt is, hogy a baba belenőjön. Sok ilyen eszköznél viszont megtörténik az, hogy mikor a baba mozgásfejlődésben eljut az ajánlott szintre, a hordozó még nagyon nagy neki, de olyat is láttam már, hogy kinőtte a baba a hordozót.

 Az ilyen, fix méretűre varrt hordozók sokkal olcsóbbak, mint  kendőből varrt, állítható eszközök, de sokkal rövidebb ideig tudjuk használni, hosszú távon úgy gondolom, kifizetődőbb egy jobb minőségű, drágább mei tait vagy csatost választani.

Félcsatos változatán a vállpánt kötős, a derékpánt csatos.

 

Csatos hordozó:
A derékpánt és a vállpánt is csattal rögzíthető, ezek mérete hevederekkel állítható .

Totyogó kortól javaslom a használatát. Hordozókendőből készült változata állítható méretű, hosszú ideig használható, mert “együtt nő” a babával. Nagyjából ugyanazok a dolgok igazak a csatos hordozókra is, mint a mei tai-ra. Fontos a jó méret, és az állíthatóság, mert hamar kicsi lehet a

babának.

 

Onbu:

Olyan hordozóeszköz, aminek csak vállpántja van, a hordozó személy derekán nem fut semmi. Minimum a totyogó kort érdemes megvárni ezzel az eszközzel, és általában csak rövid távon kényelmes a hordozó személynek. Kismamák viszont nagyon szeretik, mert nem nyomja semmi a pocakjukat, amikor hordozzák a "nagy" gyermeket.

 

Nos, ezek a legismertebb eszközök, de senki ne ijedjen meg, nincs szükség az összesre, ha hordozni szereténk!!!

Alapvetően ha van egy hosszú szövött kendőnk, az minden helyzetben, minden életkorban használható. DE... Vigyázni kell, mert ezek a kendők és egyéb eszközök könnyen megfertőznek, csodás színeikkel, mintáikkal, puhaságukkal elvarázsolnak minket, és hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy kell venni egy komódot a hurciknak... :)

 

Remélem tisztult a kép, és elegendő információt adtam ahhoz, hogy el tudd dönteni, milyen eszközt szeretnél! Ha mégsem, keress bizalommal, és segítek a választásban!

Várlak szeretettel a Soproni Babahordozó Klubba is, ahol meg is tudod nézni az itt felsorolt eszközöket, kölcsönözhetsz is, és tagja lehetsz egy szuper közösségnek!

 

 

 

Zöldülésem-2. rész

A környezetbarát takarítószerek után nézzünk a táplálkozást(szorosan összefügg a tudatos vásárlással és a hulladékcsökkentéssel)!
Ez sokkal nehezebb téma, mert itt nem csak az van, amit én szeretnék, és én jónak tartok. Folyamatosan küzdök a családdal is, és sajnos azt kell mondanom, hogy nehezen megy át a lényeg... :( És ott van az óvoda, akit szintén nem érdekel, hogy mi itthon nem eszünk olcsó felvágottat és nem adunk mindenféle, müzliszeletnek csúfolt glükóz-fruktóz szirupos, édesítőszeres "izét" (nem tudom máshogy hívni).
Szóval, nehéz, nem is kicsit, de bízom benne, hogy könnyebb lesz idővel, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy az itthon kapott mintát viszik majd tovább a gyerekek, és törekedni fognak a minőségi, tiszta étkezésre.
Mit (nem) iszunk?
Itthon csak csapvíz, és bag-in-box gyümölcslé, illetve gyümölcs-vagy rooibos tea van. A gyümölcsléből naponta egyszer kap Dani, vízzel higítva. Utána már csak vizet iszik.
Nem veszünk palackozott (ízesített) vizet, alacsony gyümölcstartalmú, és/vagy magas cukortartalmú gyümölcsleveket, szénsavas üdítőket, ivójoghurtokat, bolti kakaót. Ezzel nem csak az egészségünket óvjuk, de minimálisra csökkentjük a hulladéktermelést is!
Nagyon becsapósak ám ezek az ízes vizek, meg gyümölcslevek. Én tényleg csak annyit javaslok mindenkinek, hogy OLVASSÁTOK a címkéket!!! Látni fogjátok, hogy az almaízű vízben csak aroma van, na meg aszpartám, ami az egyik legegészségtelenebb édesítőszer. Biztos kell ez nektek, meg a gyerekeknek? Jóhiszeműen megveszitek a gyülölcslevet, amire ráírják, hogy cukormentes, de ha elolvassátok a címkét, láthatjátok, hogy édesítőszer van benne, ami még rosszabb, mint a cukor...
Ezt sokan nem értik, mert mindig mondtam a családban is, hogy ne adjanak cukros dolgokat a gyereknek. Erre adtak mindenfélét, amin az állt, hogy cukormentes, cserébe mondjuk tele volt aszpartámmal... Szóval, olvasni, olvasni, olvasni! És mi a jó alternatíva? Ha már mindenképp kell valami a vizen kívül, akkor az legyen 100%-os gyümölcslé, házi szörp, tea vagy friss gyümölccsel ízesített víz.
Még egy kis kitérőt kell ejtenem, mert van egy terület, ami nekem nagyon sok fejtörtést okozott, és úgy érzem, nagyon megosztó téma. Leírom hát, hogy mire jutottam a tejtermékekkel.
A tejet nem szeretem, a gyerekek sem isszák, a férjem néha-néha iszik egy bögrével. Csak a kávénkba teszünk tejet, illetve a házi joghurt készítéshez használok heti egy litert, tehát nem vagyunk nagy tejfogyasztók. Dani a bölcsiben találkozott először tehéntejjel, tudatosan nem adtam neki addig, de szerencsére nem ízlett neki. Miért írom, hogy szerencsére?
Sokan azt vallják, hogy a tehéntej fajidegen fehérje, és nem tesz jót az emésztésünknek, de mivel nekem nem okozott tüneteket, egészen más szempontok miatt voltam régóta dilemmában azzal kapcsolatban, hogy igyuk-e vagy nem.  Az ember évezredek óta issza a tehén tejét. Ez rendben is volt régen, amikor az emberiség nagy része gazdálkodott, és a saját állatuk által termelt tejet fogyasztották és dolgozták fel. Azóta azonban "kissé" túlnépesedtünk, és a régi életforma is eltűnt. A Földön élő 7 milliárd ember rengeteget eszik, iszik, ehhez pedig rengeteg állat kell, és nagy tejhozam... Ennek érdekében pedig a végletekig kizsigereljük az állatokat. A tehenek tőgye a rengeteg fejéstől sokszor sebes, erre gyógyszert kapnak. Sokszor, és sokat...Ezeknek az állatoknak az élete nem szól másról, mint mesterséges megtermékenyítésről, fejésről, és ezek ismétlődéséből. Gyakran rossz körülmények között, összezsúfolva.
Meghatározó élmény volt számomra, amit ősszel láttam Szlovéniában. Egy családi gazdaságnál szállunk meg évek óta, ők tehenészettel foglakoznak. Kb. 80 tehenük van, tehát nem túl nagy gazdaság, az állatok jó körülmények között élnek. És mégis, ez a tapasztalás is elég volt ahhoz, hogy átgondoljam a tejhez fűződő viszonyomat... Számomra szörnyű volt látni, hogy az újszülött borjú mindössze két órát lehet az anyjával, aztán elválasztják őket egymástól, hogy az értékes, zsíros tej az emberé lehessen... Évek óta dolgozok és küzdök azért, hogy az embergyerek és az anyja elválaszthatatlanságát elismejék és tudomásul vegyék, és persze, tudom, hogy a tehenek nem emberek... Azonban azt vallom, hogy ugyanazok azalapvető jogok nekik is járnak, hiszen itt a Földön egyenlőek vagyunk, ez a hely mindannyiunké. Ezért nem szabadna olyat tennünk egy állattal, amit embertársunkkal sem tennénk meg. Igen, tudom, enni kell... De meg lehetne ezt úgy is tenni, hogy a haszonállatokat csak használjuk, és nem kihasználjuk!!!
Na, tehát megjöttük Szlovéniából, és azóta növényi tejjel iszom a kávémat. :) Így a tejfogyasztásunk minimálisra csökkent, azt is megbízható helyről veszem. Amivel még gondban vagyok, azok a tejtermékek, és itt nem a bolti pudingokra, túródesszertekre meg "gyümölcs"joghurtokra gondolok, mert azok hozzánk nem jöhetnek be, hanem az alapvető tejtermékekre, mint sajt, túró, tejföl. Ezekről, bevallom, nem tudok lemondani, és a család sem tudna, de azt gondolom, hogy ha ezeket is megfelelő helyről szerzem be, azzal nem támogatom a nagyüzemi állattartást, és jelenlegi tudatossági szintemen nekem most elég. Aztán apró lépésekkel majd haladok ez ügyben is, például a krémlevesekbe egy ideje már nem teszek főzőtejszínt, ennyivel is kevesebb a tejtermék, és a hulladék.
Szóba került a kávé, erről még szeretnék írni itt, a Mit iszunk? részben. A nem-öko múltamból van a kapszulás kávéfőzőnk (Tchibo). Na, ez aztán rengeteg szemetet termel!!! Régen a kapszulákat a kommunális szemetesbe dobtam, de ahogy zöldültem, elkezdtem szétszedni a használt kapszulákat, a zaccot a komposztálóba dobtam, a kapszulát pedig a szelektívbe. Amikor ezt elkezdtem, rögtön észrevettem, hogy ezek a kapszulák bizony újratölthetőek!!! Yessss!!! Szuper, nem kell több kapszulát a szemétbe dobnom, veszünk őrölt kávét és szépen újratöltögetünk! Itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy szegény férjem vajon mit fog szólni az újabb agymenésemhez, de úgy tűnik, komolyan vette a házassági esküt("...mindenben támogatlak"), és szó nélkül rábólintott. Nagyon büszke vagyok rá, hogy velem tart ezen az úton!
Összefoglalva, éljen a csapvíz, a tea, a gyümölccsel ízesített víz, mértékkel a 100% gyümölcslé, és a kávékapszulák újrahasznosítása.
A PET-palack, a túl sok (feldolgozott) tejtermék, a cukros, édesítőszeres üdítő pedig mondjon le!!!

Mit (nem) eszünk?
Az állatok mellett sajnos a termőföldeket is a végletekig kihasználjuk. a probléma ugyanaz. Túl sok az ember, túl sokat eszünk. Vagyis, bocsánat a szóért, de mi már nem is eszünk, hanem zabálunk... Mindenféle csillivilli, tetszetős, gusztusos, ízletes vackot, amire a szervezetünknek semmi szüksége nincs, és még káros is lehet.
Valahogy ez a szemlélet hozta magával azt, hogy egyre kevesebb kaját veszek, mármint az alapvető élelmiszereken kívül. Erre jött még a hardcore verzió, hogy már a pálmaolajat is igyekszem kerülni, na most már aztán tényleg nem veszek semmit... Bizony, nincs keksz, csoki(na jó, nem vagyok álszent, néha van dugicsoki, de abból is jó minőségű, többnyire étcsoki), nincs Nutella, gumicukor, cukros gabonapehely, tejes desszertek stb, szóval elég sok olyan polc van már az élelmiszerüzletekben, ahova nem is megyek oda, mert nincs szükségem onnan semmire. És ez lenne a lényeg. Csak azt (v)együk, amire a szervezetünknek  szüksége van. A fent felsorolt élvezeti cikkeket pedig ezekből az alapvető élelmiszerekből el lehet készíteni házilag!

 Nézzük, miből mit, és hol veszünk mi:
Tejtermék: A Dani által "bociautónak" hívott árus minden pénteken a házunk előtt áll meg, tőle veszek mindent. Egy hátránya van, hogy nem lehet kimérve venni a termékeket, tehát hulladékcsökkentés szempontjából nem ideális. A Kertvárosi Vásárcsarnokban viszont van egy tejbolt, ahogy kimérve lehet venni tejfölt, joghurtot, túrót stb., ide lehet menni saját dobozzal és abba kérni az árut.
Írtam, hogy nem veszünk bolti ízesített, cukrozott joghurtokat. Helyette itthon készítek natúr joghurtot, tehát egy liter tejből és 6 kanál joghurtból lesz 6 pohár, egy hétre elegendő joghurtom anélkül, hogy heti 6 db műanyagpohárral tölteném meg a szemetest. Ha ízesítem, akkor lekvárt, málnát, epret, vagy reszelt almát, körtét teszek bele. Szerintem sokkal finomabb, és egészségesebb, mint a bolti!
Hús: Az állatok kihasználása nem csak a tej, hanem a húsfogyasztás kapcsán is felmerül. Nem is nagyon akarok belemenni, mert egy külön bejegyzést megérne a téma, de nagyon fontos, hogy olyan helyről vegyünk húst, ahol normálisan bánnak az állatokkal, normális tápot kapnak, és nem tömik őket antibiotikummal! És próbáljunk kevesebb húst enni! Én igyekszem heti 2-3 alkalommal húsos ételt főzni, a többi napon húsmentes ételt készítek. Azt gondolom, hogy nem kell vegánnak lenni, ha nem akarunk, de a bolygóért sokat tennénk azzal is, ha le tudnánk csökkenteni heti 2 alkalomra a húsfogyasztást.
A felvágottak szintén megérnének egy külön bejegyzést, de azt gondolom, nagyjából mindenki tudja, hogy mi a gond velük. Ami nekem bevált, az a kistermelőtől vásárolt felvágott, májkém és kolbász. A következő szint a házi készítésű lesz, de itt még nem  tartok. :)
Pékáru: Tudom, most porba döngölöm az emberiséget, de az van, hogy ahogy fentebb is írtam, termőföldekkel sem bánunk túl jól... Egyre silányabb minőségű a búza és minden más gabonaféle. Egyre több szerrel kezelik őket, amit mi szépen megeszünk... Azt is tudja már mindenki, hogy a teljes kiőrlésű jobb, mint a fehér liszt. Nem is ragozom túl: A fehérnél jobb a "tk", a boltinál jobb a házi. Szóval, sütésre fel!
Zöldség/gyümölcs: Nagyon csábító, hogy télen is ehetünk epret, málnát, szőlőt, barackot, de gondolkodjunk el egy kicsit: Normális ez? Szerintem nem. És biztos vagyok benne, hogy a szervezetünk, az immunrendszerünk úgy van kitalálva, hogy pontosan tudja, hogy télen kevesebb vitamint viszünk be, nincs szüksége ezekre a gyümölcsökre akkor, amikor az élőhelyünk közelében nem teremnek. Gondoljatok bele, nem olyan régen még csak pult alól lehetett banánt kapni, mégis túléltük a telet almával, körtével, sütőtökkel, sárgarépával. Pedig nem volt narancs, pomelo, banán és társai. Nem mondom, hogy nem eszünk déli gyümölcsöket, mert eszünk, de most már igyekszem erre is figyelni, hogy mértékkel együk. Persze vitaminra szükségünk van, tudom, és itt jön képbe az új kedvencem: a csíra! Otthon is lehet nevelgetni, vegyszermentes, egészséges, finom... Mi kell még? Sokkal jobb, mint az agyonpermetezett citrusfélék. A tél másik Jolly Jokere a savanyított káposzta! Tudom, nem hasonlítható össze egy doboz málnával... De hazai, itt termett, itt készítették, tele van C-vitaminnal... És nem is beszéltem még az aszalványokról, dióról, ami szintén helyi, és tele vannak vitaminnal, hasznos ásványi anyagokkal.
Sajnos ezt kevesen látják át, és hatalmas igény van a nem-idénygyümölcsökre is, mindenhol a világon. Ez megint egy csomó problémát szül, hogy a kínálat követni tudja a keresletet... Erdőket írtanak ki, hogy banánfákat ültessenek és még sorolhatnám. Állatfajok kerülnek veszélybe azért, hogy a legutolsó sarki kisboltban is legyen banán meg narancs... Elszomorító.
Nagyon nagy vonalakban ezek az alapvető élelmiszerek, ezeket vásárolom én, és ezekből készítek el mindent, amire szükségem van, vagy amit szeretek, de a boltban kapható változata nem üti meg azt a szintet, amit én elvárok egy élelmiszertől.
Még egy megosztó kérdés: Bio vagy nem Bio? Megérdemelne ez is egy külön bejegyzést, de röviden az az én álláspontom, hogy a bejegyzett bio gazdákat rendszeresen, nagyon szigorúan ellenőrzik, úgyhogy azt gondolom, el lehet hinni azt, hogy valóban vegyszermentes élemiszert tudunk venni tőlük. Ezért én amiből tudom, megveszem a bio minőséget, egy fontos dolog van, a férj ne legyen ott a vásárlásnál!!!  :D

Bevásárlás
Évekig fel sem tűnt, mennyi szemetet viszek haza napi szinten a boltból, pedig néha konkrétan megtelt a kuka, miután kipakoltam a nagybevásárlást. Az már régóta alap dolog volt, hogy saját táskával, kosárral járok vásárolni, de innen nyilván van még hova fejlődni...
Aztán ahogy kezdtem elhagyni a felesleges élelmiszereket, úgy csökkent a hulladék is. Beléptem a Háztartásom hulladék nélkül nevű facebook-csoportba, és rengeteg jó ötletet láttam, hogy milyen módon lehet még jobban csökkenteni a hulladékot.
Nem telt el sok idő, és anyukám kezei között megszülettek a függönyből varrt bevásárlózsákjaim, a mamámtól pedig vászon zsákocskákat kaptam. Azóta ezekkel járok vásárolni, ezekbe teszem a zöldségeket, gyümölcsöket, pékárut. Amint azt korábban írtam, a hentesnél/tejboltban lehet kérni az árut saját dobozba, a piacon mindenki nagyon örül, hogy nem kérek zacskót, de a nagyobb boltokban sem szólt soha egy eladó sem a kis zsákjaim miatt.
Eszméletlen jó érzés úgy hazajönni a piacról, hogy semmi szemetet nem hoztam magammal! Persze nagyon sokmindennél nem lehet elkerülni, például sehol nem lehet kapni kimérve lisztet, rizst, olajat, tésztát, de talán erre is lesz egyszer lehetőség valahol a közelben...
Hát nem gyönyörű???

Annyi mindent tudnék még írni, lesz is miről, mert folyamatosan fejlődünk(épp tegnap vettem magamnak textil zsepiket). Bízom benne, hogy tudtam adni egy kis segítséget azoknak, akik tudják, hogy változtatni kéne, de nem tudják, hogyan kezdjenek neki.
A környezetbarát háztartás kialakítása nem egyszerű és nem megy egyik napról a másikra. Viszont ha elkezdjük, egyszer csak azt vesszük észre, hogy már megy magától. Már nem kell agyalni, hogy mit hol tudok hulladékmentesen megvenni, melyik élelmiszerek egészségesek és melyek nem. Egyszerűen csak csináljuk, hiszen a kezdeti nehézségekből szép lassan életforma lesz, akkor pedig már igazán egyszerű a dolog. :)
Sokan azt gondolják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, hiába "küzdök" én, ha a szomszéd hétről hétre teletömi a kukát, hiába etetem normális kajával a gyereket, ha máshol ezt nem veszik figyelembe, hiába mosható pelenkázok, ha a többség eldobható pelenkát használ... Nos, jó hírem van: egyre több a fecske!!! A Soproni mosható pelenka Klub Facebook csoportjának több, mint 170 tagja van(ez Sopronban 170 családot jelent, akik nem, vagy lényegesen kevesebb eldobható pelenkát használnak. Ki lehet számolni, hány tonnával kevesebb hulladék termelődik így Sopronban).A fent említett Háztartásom hulladék nélkül Facebook-csoportnak jelen pillanatban majdnem 13000 tagja van, és a közvetlen környezetemben is egyre több öko-szemléletű emberrel találkozom.
Szóval, higgyétek el, érdemes ezt csinálni, mert sok kicsi sokra megy!
A Föld az otthonunk, vigyázzunk rá! És vigyázzunk magunkra is, hogy sokáig egészséges lakói lehessünk!
Ölelés:
Petra

Zöldülésem-1. rész

Amikor Danit vártuk, sokat gondolkodtam azon, hogy hova dugjam majd a kicsikém elől a veszélyes vegyszereket, tisztító- és mosószereket. Aztán arra gondoltam, hogy a legbiztonságosabb az lenne, ha nem is használnék ilyeneket. Egy régi kollégám mesélt egyszer a mosódióról, amit a felesége használt, és arról, hogy mennyi mindent takarítanak ecettel és szódabikarbónával. Akkor nem igazán érdekelt a téma, de aztán Danival a pocakban elkezdtem böngészni az internetet. Mire Danci megszületett, már mosószódával és mosódióval mosott, ecettel öblített pihe-puha ruhácskák várták, a tisztítószereimből pedig a maradékot használtam el, és nem szándékoztam már többet venni belőlük.
Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az egészséges étkezésre, és kezdetét vette a "zöldülés".

Jelzem, ez 5 éve volt, de még mindig nincs vége! Nem úgy megy ez, hogy egyik napról a másikra környezetbarát lesz a háztartás! Sokmindenre meg kell érni, ilyen volt nekem például a mosható pelenka, amit csak Zalánnal kezdtem használni, vele viszont már nem is volt kérdés, hogy ezt az utat választom.
Miért fontos ez nekem, miért írok erről? Elképesztő mennyiségű hulladékot termelünk, rengeteg vegyszert használunk, és rettentően sok felesleges élelmiszert vásárolunk. Olyan mértékben terheljük a Földet, amit már nem bír el sokáig. Nem tudunk mit kezdeni a hulladékkal, a sok szemét ellepi a bolygót. Az óceánok, tengerek, az erdők, minden tele van pet-palackokkal, nejlonzacskókkal, flakonokkal, pelenkákkal... Ezt mi, emberek okoztuk, és csak mi tudunk tenni azért, hogy megszűnjön ez az elképesztő hulladéktermelés. Ez a bolygó az otthonunk. Nincs másik. Ezért kellene rá sokkal jobban vigyázni! Nem dughatjuk homokba a fejünket, és gondolhatjuk, hogy a kukásautó hetente elviszi a szemetet, és ezzel vége a történetnek, probléma megoldva. Ennél tovább kell látnunk! Egyre többen látunk ennél tovább, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a környezetvédelembe fektetett energia nem hiábavaló! Remélem Téged is tudlak motiválni, kedves olvasóm, hogy elindulj ezen az úton! Ehhez adok most egy kis gyakorlati segítséget.
Kezdem a háztartással, egy későbbi írásban pedig a táplálkozásról lesz szó.

Takarítani (sajnos) muszáj. Nagyon sokféle tisztítószert vetetnek meg velünk a gyártók: ablakpucoló, vízkőoldó, bútorápoló, felmosószer, általános tisztító, fertőtlenítő, wc-tisztító... És ügyesen el is hitetik velünk, hogy a lakásunk csak ezektől a szerektől lesz tiszta, szép, bacimentes és illatos... A fenéket!!! Ezek egytől egyig mérgező, környezetszennyező vegyszerek. Nem mellesleg jó drágák is...
Szerencsére mindegyik helyettesíthető lebomló, környezetbarát szerekkel. Vannak különböző öko-tisztítószerek, de én az olcsóbb megoldásokat választottam. Íme, a "csodaszereim":
Ecet: Az egyik legjobb, univerzális tisztítószer, igazi Jolly Joker! Ecettel öblítem a ruháinkat, ecetet öntök a mosogatógépbe öblítő helyett, ecettel pucolom a tükröket és az ablakokat, és ecettel vízkőtlenítek. És nem, nem lesz minden ecetszagú! :)
Szódabikarbóna: Ecettel kombinálva használom, makacsabb szennyeződésekre, például a sütő tisztítására. Meghintem a szódabikarbónával, ecetet spriccelek rá, és hagyom pezsegni, dolgozni :) Akár egész éjszakára hagyhatom, reggel már csak vizes ronggyal áttörlöm és kész.
Ökoanyu tisztítószere: Nagy Réka, Ökoanyu az egyik példaképem :) Tőle tudom az általános tisztítószer receptemet, amit imádok, ezzel takarítom a fürdőszobát, a konyhapultot, étkezőasztalt. Ami kell hozzá: citromsav, vodka, teafaolaj és víz. Az arányokat megtalálod az Ökoanyu című könyvben, vagy Nagy Réka blogján :)
Mosószóda, mosódió: Velük mosok. 2-3 evőkanál mosószódát adok minden mosáshoz, a mosódióból 5-6 darabot teszek a kis vászonzsákba, és nagyjából 4 mosás után cserélem frissre.
Nátrium perkarbonát: Oxigénes fehérítő, értelemszerűen a fehér ruhák mosásához adok belőle egy kanállal.
Marhaepe szappan: A foltok előkezeléséhez használom, Vanish és társai helyett.

Ezekkel a szerekkel ki tudtam váltani minden tisztítószert. Amit még nem használok takarításhoz, az a papírtörlő. Annyira felesleges, és környezetszennyező... Helyette szuper kis takarítórongyaim vannak(Tupperware), amik örök életűek!

Nincsenek flakonok, nincsenek vegyszerek, kevesebb pénzt költök a ház tisztaságára, és kevesebb hulladékot termelek. Szuper érzés ám! :)

Legközelebb arról írok, hogyan sikerült egészséges életmódra váltani, mit (nem) eszünk/iszunk, hogyan vásárolok nejlonzacskók nélkül, és mit kezdünk a kávékapszulákkal :)

Addig is, zöldülésre fel!

De nehéz az iskolatáska...megint!

Az induló bejegyzésben írtam, hogy iskolába járok. A Soproni Egyetemre. Nagyon klassz érzés ezt leírni, 32 évesen, életemben először. Sokáig azt gondoltam, hogy én már nem fogok tanulni, elég volt! Most pedig úgy érzem, tanulni akarok, amíg élek! Pedig pár hete még, ajjaj...

Fejfájós vagyok gyerekkorom óta, ez heti 1-2 migrénes fejfájást jelent, ami csak gyógyszerrel múlik el. Nem tudom, mennyi fájdalomcsillapítót szedtem be életem során... Sokat javult a helyzet a gyerekek születése után, megismerkedtem a homeopátiával és a Schüssler-sókkal, és az utóbbi időben már nagyon ritkán fájt a fejem, és ezekkel a szerekkel el is múlt a fájdalom. Egészen szeptemberig...

Ismét heti 1-2, nagyon erős fejfájás gyötört, ilyenkor a gyerekeket sem bírtam ellátni, egyéb teendőimről nem is beszélve... A tanulással sem haladtam, ez pedig nagyon idegesített, és lassan odáig jutottam, hogy a nap minden percében azon kattogtam, hogy tanulni kéne, de nincs időm, hogy fogom én ezt végigcsinálni, nem vagyok normális, hogy ezt elkezdtem, nem vagyok erre képes, inkább visszamegyek zsemlét sütni meg kávét felszolgálni...
Éreztem, hogy összenyom ez az egész, úgyhogy felhívtam drága Tündimet, aki craniosacrális terápiával foglalkozik (https://holdudvar-cranio.hu/ ), hogy segítsen. A "tanulni akarok életem végéig" állapothoz 3 kezelés alatt jutottunk el. Na de nem szaladok ennyire előre...
A fejfájást okozó fizikai tényezőket feltártuk, már tudtam, honnan indul a fejfájás. És miért? Mert feszült vagyok. Miért vagyok feszült? Fut egy régi program, ammiről azt gondoltam, hogy már feldolgoztam, elengedtem... Hát nem...
Nagy levegő... Beszéljünk a gyerekkoromról.
Kis Petra szorgalmas, szófogadó, okos kislány. A Harkai Általános Iskola szín ötös tanulója. A nagyi szerint olyan okos vagyok, hogy mindenképpen, minimum ügyvédnek kell majd tanulnom. (Ezzel kapcsolatban nemrég volt egy "Aha!" élményem Soma Mamagésa előadásán. Szerinte a mai nő magában hordozza évezredek elnyomását, ősei tanulás-és szabadságvágyát, ezért akarunk olyan elszántan tanulni, karriert építeni, önmegvalósítani) Illett hát ötöst hozni mindenből, ez volt az elvárás. A "szuper" kis megfelelési kényszeremből az lett, hogy a 4-est már nem mertem megmondani. Egyszer aláírtam anyu helyett az ellenőrzőmben egy 4-est, hátha nem tűnik fel neki... Mondanom sem kell, feltűnt... Soha nem bántott anya, nem kaptam büntetést ha mégis becsúszott egy "rossz" jegy, de annyira szerettem volna megfelelni az elvárásnak, hogy szó szerint rettegtem, mi lesz ha nem leszek kitűnő tanuló. Egy másik alkalommal elindultam világgá a Camping biciklimmel, mert nem boldogultam a matek házival, és féltem a másnapi dolgozattól. Kópházán fordultam vissza...
Mivel ilyen okos voltam, kisgimis lettem, a szín ötös kis Petra lassan "lecsúszott", erős hármas voltam csak, jöttek a családi zűrök, válás, költözések... Érettségire szépen összeszedtem magam, de a továbbtanuláshoz ez már kevés volt. Ittavégefusselvéle, nem lettem ügyvéd!

Nem ám, nincs vége!!!! :)
Képzeld el, amikor idén közöltem a mamámmal, hogy felvételizek a főiskolára, azt mondta, hogy ennél nagyobb boldogságot soha semmivel nem tudtam volna neki szerezni. Ennyire fontos ez neki... (ennyire fontos volt ez talán minden női ősömnek...)
Nekem viszont elkezdett futni a régi program: meg kell felelnem, jól kell teljesítenem, de persze legyek szuperanya, szuperfeleség, világmegváltó stb stb. Ja...
Annyi évig éltem megfelelési kényszerben, nem csoda, hogy előjöttek a régi beidegződések! De Tündivel és a cranio-val, na meg azzal a plusszal, amit ő ad a kezeléshez, átírtuk a programot. Nem kell megfelelnem senkiek, felnőtt vagyok, szeretem magamat és másoktól is rengeteg szeretetet kapok.

Minden testi bajunknak lelki háttere van, ezt sose feledd! Szerencsére van kihez fordulni, nem kell egy életen át cipelni a "kis" puttonyainkat, le lehet tenni őket. Sőt, le KELL tenni őket. Ha mi nem tesszük le, a gyerekeink, unokáink tovább cipelik majd! Ezt csináltuk generációkon keresztük,anyáról gyermekére rakódtak a terhek, de nekünk már itt van a tudás, a tudatosság a kezünkben, hogy ennek véget vessünk!

Nem fájt a fejem egy hónapja. Amikor legutóbb fájt, elmúlt Schüssler sóval. Készülök a vizsgákra. Kértem segítséget, és kapok is, mert nem kell hősnek lenni. Nekem sem, és neked sem!
Egy puttonnyal megint kevesebb... Lassan csak elfogynak már... :)

Babahordozás télen

Ahogy ígértem, itt is vagyok egy nagyon aktuális témával, ez pedig a téli babahordozás.
Hordozási tanácsadóként sok családdal találkozom, és azt tapasztalom, hogy minden évszaknak megvannak az adott kérdései. Nyáron az a fontos, hogy ne legyen túl melege a babának, télen pedig az, hogy ne fázzon. Nézzük, mit tehetünk ezért!
Újszülöttek, csecsemők, járni nem tudó babák hordozása télen:
Ideális esetben ekkora babákat kendőben hordozunk (kivételek persze vannak, írok majd egyszer erről is...). A kendő ölelése akkor érvényesül a legjobban, ha a babán a lehető legkevesebb ruha van. Neki is kényelmesebb így, és mi is könnyebben meg tudjuk kötni a kendőt, ezen kívül a mi testünk melege sokkal hatékonyabban melegíti a babát.
A leírtakból következik, hogy télen, szabadban történő hordozáshoz én a közös ruhákat(kabát, pulcsi, poncsó) javaslom. Remekül bent marad a meleg a ruha alatt, a babát nem kell 100(vagy több...) rétegbe öltöztetni. Írok gyakorlati példát, mert sokszor azt tapasztalom, hogy egy konkrét szituációval könnyebben átlátják az anyukák, hogy mikor hogyan érdemes öltöztetni a babát. (Egyébként ez nagyon nehéz, én már a második gyermekemet hordozom, de néha még most is bizonytalan vagyok, hogy mit is adjak rá...) Szóval, nulla fok van odakint, sétálni indulunk. Az én babám ilyen időben kap egy harisnyát, hosszú ujjú bodyt, hosszúnadrágot(benti, nem bélelt!), egy melegebb hosszú ujjút, kiscipőt, nyakára kis kendőt vagy sálat, sapkát. Harisnya helyett a babylegs is szuper, ez baba lábszárvédő, így nem kell a harisnyával sem vacakolni. Jöhet a kendő, és végül a közös kabát! Senki nem fog fázni, ez biztos!
Beszéljünk kicsit a közös kabátról! Szándékosan nem írok most hordozós kabátot, ki is térek rá, hogy miért:
Nagyszerű dolog a hordozás, a babagondozás legtermészetesebb formája, és szerencsére egyre nő a népszerűsége. Ezzel együtt nő a hordozásban rejlő biznisz lehetősége is... Van már minden: hordozós poncsó, hordozós pulcsi, hordozós kabát, hordozós táska, hordozótakaró, hordozós esőkabát... a lista elég hosszú. Ezek valóban nagyon klassz és praktikus dolgok, de aki anyagilag nem engedheti meg magának ezeket a kiegészítőket, ne ijedjen meg, nem kell lemondania a téli hordozás örömeiről! Tavaly nem volt hordozós kabátom, egy Möbius pulcsival húztam ki az enyhébb napokon, de a kemény mínuszokban a férjem kabátját loptam el :) Hát, mit mondjak, nem túl csinos megoldás, viszont annál melegebb! Talán egy nagyobb méretű női kabát egy fokkal jobban állt volna rajtam... Na, de a lényeg, meg lehet oldani hordozós kabát nélkül is!

Figyelem, az a rész jön, ahol rábeszéllek a hordozós kabátra!

Igen, én is rábeszéltem magam(meg a férjemet), hogy kell nekem egy kabát! Életvitelszerűen hordozok, tehát nincs babakocsink(vagyis de, most már van, egy olcsó vacak sportkocsi, amit a mamák használnak néhanapján). Mosható pelenkázunk, ami olcsóbb, mint az eldobható, használt ruhákat hordunk, és még egy csomó dologban spórolunk nem kevés pénzt, szóval ezek miatt úgy döntöttem, ebben az egyben most engedek a csábításnak. Ehhez az is kellett, hogy élőben lássak egy Nana kabátot... Szerelem volt eslő látásra!!! Termékteszt következik :)

A Nana softshell kabát tulajdonképpen négyfunkciós: Hagyományos kabátként, kismama kabátként, elöl-,és hátonhordozáshoz is használható. A variálás egyszerű, egyetlen betétet kell ide-oda cippzározni. Nincs semmi felesleges a kabáton, ebből a szempontból nagyon minimál. Csinos, nőies, praktikus. Imádom, na...
Azt viszont el kell mondanom, hogy (nekem) elég vékonyka, mínuszokban fel kell turbózni valamivel. Itt jön képbe a Möbius pulcsim.
Könnyű felvenni, nagyon meleg, és ha az ember egyszer rájön, hogyan kell felvenni a gallérját, onnantól azt is könnyű lesz használni. A Möbiusnak is van egyébként kabátja, azt is szeretik az anyukák, viszont a gallér használata igényel egy kis  rutint. Na, erre a gallér témára most kitérek:

Alapvetően két típusú hordozós kabát/pulcsi létezik. Az egyik, pl. Nana, amikor egy külön lyuk van a baba fejének a kabáton. Elöl hordozásnál semmi különös tudnivalót/mutatványt nem jelent ez a dolog, háton hordozásnál kell egy kis rutin, hogy hátra tudjuk lendíteni a kabátot, úgy, hogy a lyuk a baba fejéhez kerüljön és át tudjuk húzni rajta.
A másik típus a Möbius által használt galléros megoldás. Itt nincs külön lyuk a babának, hanem egy széles nyak rész van, ami körülöleli az anyát és a babát is. Így viszont keletkezik egy fedetlen rész az anya mellkasán vagy a hátán, attól függően, hol hordoz. Ezt a részt fedi el a gallér.
Vásárlás előtt mindenképp érdemes mindkét típusból felpróbálni egyet-egyet!

A Nana és Möbius termékeken kívül jó szívvel ajánlom a Naturbaba és a Maternelle ruhákat. A wish-en, bonprixen kapható kabátokat viszont nem ajánlom. Olcsó, az igaz, de szerintem soha nem hordozott a tervezőjük, elég sok panasz van rájuk...

Egy másik lehetőség a saját kabát hordozóssá alakítása. Ilyenkor egy betétet készít a varrónő a kabáthoz, az eredmény valószínű nem lesz olyan szép, mint egy hordozós kabát, de a célnak tökéletesen megfelel ez is. :)

A kisebb babák kabáton kívüli hordozását a következők miatt nem javaslom:
- Nagyon melegen fel kell öltöztetni a babát, amit nem igazán szoktak szeretni. Léteznek ugyan hordozós takarók, de ezek nem melegítenek úgy, mint a közös kabát, tehát mindenképp több ruha kell a babára.
-Az anya teste nem melegíti a babát, és nem érvényesülnek a közvetlen testkontaktus jótékony hatásai.
-A kötés pontatlan, laza, kényelmetlen lehet.

A téli hordozás hatalmas szabadságot ad. Tudunk sétálni a hóban, hegyoldalban nézni, ahogy Apa szánkózik a nagyobb gyermekkel, tudunk hógolyózni, miközben épp altatjuk a kicsit, oda tudunk tolakodni a Mikuláshoz a Nagyfiúval, hogy énekelhessen neki (mai élmény... nem tudom, mit csináltam volna, ha babakocsival lettünk volna...).

Szívből kívánom, hogy aki télen is hordozni szeretne, megtalálja a számára legkényelmesebb megoldást! Megéri, higgyétek el!

Ölelés:
Petra

Rólam, a blogomról...

Kedves Olvasóm!
Köszöntelek a blogomon, örülök, hogy itt vagy!
Nagy lépés ez nekem, bár régóta éreztem, hogy írni szeretnék, hiányzott valami az induláshoz. Ez a valami főleg az önbizalom -illetve annak hiánya...  És egy barátnő unszolása...(ha itt vagy, szia!  ) Bármi is hiányzott, az most megérkezett. Úgyhogy csapjunk bele!!!

Kötődő kalandok-Miért ez a név?
A kötődő nevelés elkötelezett híve vagyok. Hordozás, igény szerinti szoptatás, együtt alvás- ezek az alapok, de a kötődő nevelés ennél sokkal több. Életformává vált, és magával hozott sokmindent:igény szerinti hozzátáplálást(BLW), a pozitív fegyelmezés mószerét, spirituális szemléletet, környezetbarát háztartást, egészséges táplálkozást, új szakmákat, és új barátokat. Babahordozási tanácsadó lettem, hamarosan szoptatási tanácsadó leszek, és szeptembertől a Soproni Egyetem csecsemő-és kisgyermeknevelő szakos hallgatója vagyok. :) (Nagyszerű és komoly terveim vannak ezekkel a képzésekkel kapcsolatban! ;) )
Miről olvashatsz majd itt? Ezekről mind! :) A kalandokról, amit a kötődő életmód, a kétgyermekes lét hoz nekünk.
Igyekszem tartalmassá tenni a blogot, remélem tetszeni fog!
Hamarosan hozom is az első témát! :)
Addig is boldog, napsütéses, szeretettel teli napokat kívánok neked!

Petra